EXKLUZÍV DESCHAMPS INTERJÚ!

Didier Deschamps, a Juventus nyer, de nem tetszetősen. Egyre több a kritika: nincs játék, nincs szórakozás. A védelem dominál.

Nem értek egyet azzal, hogy nincs játék. Egy játék van, a probléma a feltételekben van, amikor alkalmazni kellene. A Serie B, főleg a Juventus B-je, nem a legmegfelelőbb hely, hogy látványos legyen a játékunk. Nézzétek meg a Modenát, a bajnokság első felében a támadófocit erőltették, mégsem szereztek valami sok pontot. A vezetőedzőt kirúgták, az új pedig kilenc védővel állt ki ellenünk.

Például a Modena: sokan kritizálták a győzelmet, amelyet egy öngóllal nyertek meg a mérkőzés végén.

Hát erről beszélek: egy kilenc védővel védekező csapattal találtuk szemben magunkat, akik a saját térfelükről sem tették ki a lábukat, tehát a játék 40 méteren belül játszódott, ahol 20 játékos tömörült egy kupacban. Így hogyan lehetne látványosan játszani? Nem nagyon… Ennek ellenére a csapat megfelelően játszott, folyamatosan támadtunk és a siker megérdemelt volt.

A csapatok bebarikádozzák magukat, lezárják az összes területet: a forgatókönyv a szezon elejétől ugyanaz, nem lehet tenni ellene valamit?

Az edzéseken kis területeken végzünk gyakorlatokat, hogy a játékosok jobban alkalmazkodjanak ahhoz, hogy kis területen kell támadásokat vezetniük. Fontos, hogy mindenki, főleg a csatárok többet mozogjanak labda nélkül, de ez nem mindig egyszerű. A szélső védőknek pedig többet kell támadniuk, amikor Nedved és Camoranesi behúzódnak középre. A Modena ellen például valaki megkérdezte tőlem, miért nem álltam át három védőre. Én azt válaszoltam: miért kellene három védővel figyelni egyetlen csatárra? Elég két középhátvéd, hogy levegyék a pályáról, így a két szélsővédő sokkal szabadabban mozoghatott fel a széleken. Dolgozunk, azon vagyunk, hogy mindenben fejlődjünk.

Egy másik kritika: a Juventusban nincsen irányító, aki a középpályát irányítsa. Igaz vagy tévedés?

Igazából van egy irányítóm: Matteo Paro, aki a jövőben még nagyon hasznos lesz. De az én elképzeléseimben nem kell alapvetően irányítóval játszani. Jobbak szeretek két középpályást a védelem előtt, akik közül az egyik többet vállal és besegít a széleken. Így a csapat sokkal szilárdabb, különben egy kicsit hasonlít a VB-n látott csapathoz is.

Egy szilárd Juve, mely az utóbbi időkben egy kicsit rosszabb is.

Alkalmazkodunk a B-hez, ahol a technika felett áll az erőnlét és a küzdő szellem. A látványos játékra majd lesz idő az A-ban.

Miért lesz ott másképp?

Annak ellenére, hogy egyre taktikusabb ott a foci, az A-ban sokkal jobban lehet a saját játékodat játszani és az ellenfelek nem úgy játszanak ellened, mint a B ligában.

Vagyis?

Számukra a meccs életre-halálra megy. Az, hogy szereznek egy pontot vagy mértékkel kapnak ki, már dicsőség a számukra. És az egész környezet: amikor idegenben játszunk, az egy ünnep a környékbelieknek, mindenki ünnepel, fényképez, autógrammokat kér. Így eléggé nehéz ellazulni, utána meg pályára lépsz és az első perctől kezdve rugdosnak össze-vissza. Rögtön megértettük, miután leikszeltünk Riminiben. Ez egy halálos lecke.

Egy történelmi döntetlen…

Amúgy igen. Tőlünk pedig mindenki elvárja, hogy nagy arányú győzelmeket arassunk. Ez egy másik probléma: ha nyerünk az egy normális és természetes dolog, a döntetlen már probléma, ha kikapunk, kitör a harmadik világháború. De nem tudunk mindig négy vagy öt gólt lőni. Ráadásul ez nem a tavalyi Juventus. Sok játékos a mostani szezonban hat hónap alatt lejátszott 20 meccset, tavaly pedig tízet játszottak tíz hónap alatt.

Nyáron csalódott a kézhez kapott keret erősségében?

Nem, ellenkezőleg. De tagadhatatlan, hogy a Juventus hét óriási bajnokot adott el. Megismétlem: ez nem az előző szezonbeli Juve, nem lehet folyamatosan minden meccsen fölényesen győzni, elégedettnek kell lenni egy egyszerű 1-0-val is. A labdarúgás az egyetlen olyan sport, amelyben a legerősebb csapat sem mindig nyer, így nem léteznek előre lefutott mérkőzések.

Néhány játékos kevés motivációval rendelkezik. Trezeguet például…

Én rendkívül elégedett vagyok Trezeguet-vel, nagyon jól alkalmazkodik a másodosztályhoz. Rengeteget fut, és a hosszabbításokban is nagyon hasznos a csapat számára. Igaz, ez nem az ő játéka, nagyon fárasztó a számára az üres területek folyamatos keresése, így gyakran nehéz őt megfelelően kiszolgálni. És nagyon hiányzik neki Ibrahimovic: Davidnak nagy előnyére váltak Ibra mozgásai. De igen, a motiváció egy nagyon fontos kérdés.

Beszéljünk róla…

Minden tiszteletem a B ligás csapatoké, de a Serie A egy más világ. És nem csak a nagy derbik miatt a Milan, az Inter vagy a Roma ellen… Elmenni Cagliariba, vagy a Sampdoria ellen játszani is nagyobb ösztönzést, motivációt jelent. Most sokkal nehezebb magasan tartani a koncentrálóképességet és a nyomást. Ez egy másik nehezítő körülmény a B-ben.

És a játékosok hogyan reagálnak az erre vonatkozó kéréseire?

Rendkívül elfáradnak, de maximálisan elégedett vagyok. Néhányan segítenek is nekem. Del Piero egy igazi vezér.

Del Pierónak jövőre, 33 évesen, a Serie A-ban is sikerül majd ilyen kiemelkedően nyújtania?

Természetesen, a tudás egyáltalán nem öregszik, és ez az, ami az A-ban is visz majd előre minket.

Elégedett azzal, ahogyan a csapat emberileg hozzáállt ehhez a szezonhoz?

Eléggé, persze nem mindig sikerül tökéletesnek lenni, mert minden játékos belülről más és más, így minden játékoshoz máshogy kell közelíteni. És ebben néha lehet hibázni.

Nagyon dühös lett, amikor az öltözőbeli beszélgetések kikerültek a médiába.

Nem annyira, legalábbis nem annyira mint amilyen dühös volt anno Lippi (nevet). Ő volt az aki tombolt, amikor az újságok olyanokról írtak, amikről nem szabadott volna. De ezek a dolgok generálják a problémákat: hiszen normális, hogy a játékosok beszélnek az újságírókkal, de ha a csapatban tudják, hogy már nem létezik magánélet, akkor sokan nem mondanak el mindent. Míg néha az kellene, hogy mindent elmondjanak szemtől szemben, akár keményen is.

És most már van egy tévécsatorna is, amely kémkedheti az edzéseit…

Hogy őszinte legyek, igen, ez egy probléma, mert még jobban be van határolva a csapat magánélete. De jó dolog a messze élő szurkolóink számára, akik figyelemmel követhetnek és ez a klub új útja, amit követni akar, tehát szívesen elfogadom. Persze, ez egy kis előny lehet az ellenfeleink számára, és ezért kérem, hogy az edzéseinkből ne közvetítsenek részleteket se.

Jobban, vagy kevésbé dühös, mint Lippi?

Kevésbé, de ez nem azt jelenti, hogy ő annyira az lett volna. A felmutatott eredményeivel nem is kellett neki dühöngeni! (Nevet.) A tréfát félretéve, nem hiszem, hogy mindig szükséges felemelni a hangodat, néha fontos a hangsúly és az arc amivel megmondod amit akarsz.

A szurkolók aggódnak: sikerül e a Juventusnak újra a sikerek útjára lépni, mint ezelőtt?

A szurkolóknak meg kell érteniük, hogy nem lehetséges újjáépíteni rögtön a csapatot, amely az előző szezonban volt. Hét kiváló játékos lett eladva, és kétségkívül nem lehet ugyanennyit ugyanolyan szinten vásárolni rövid idő alatt. De meg vagyok győződve arról, hogy a Juventus a következő szezonban is versenyképes lesz, a 94-es leckére kell gondolnunk.

Melyik leckére gondol?

Amikor megérkeztem a Juventusba, Lippi első szezonjában még nem nekünk volt a legerősebb csapatunk. Ott volt például a Milan, amely hihetetlen acélos volt. De azzal a győzni akarással, sikeréhséggel és eltökéltséggel, amely annak a csapatnak volt, sikerült felülmúlnunk a Milant, az Intert és a többi csapatot is, akik erősebbek voltak nálunk a kezdésnél.

Azt mondják, hogy annak a Juventusnak elsőosztályú hozzáállása volt. Tulajdonképpen a következő szezonban amikor az Inter és a Milan ellen játszanak, úgy kell majd tenni, mint ahogyan a Modena most a Juve ellen?

Úgy, ahogyan már a nyáron is játszottunk ellenük a felkészülési meccseken. A játékosok rendkívül koncentráltak azokon a mérkőzéseken. Igen, újra fel kell fedeznünk az alázatosságot, és a technikai különbségeket, amelyek elkerülhetetlenül lesznek, ki kell egyenlíteni.

Az a Juventus három csatárral játszott: Ön ezt soha nem fogja használni?

Abban a Juvéban ott volt Vialli, Ravanelli és Del Piero, akik visszajöttek védekezni is a saját tizenhatosunkig. Megfelelő játékosok kellenek ahhoz, hogy három csatárral lehessen játszani.

Del Piero még mindig itt van…

Igen, de tíz évvel öregebb! (Nevet.)

Lippi ötletforrás marad?

Természetesen, ő volt az egyik legfontosabb edző a karrierem során Aimé Jacquet-vel, aki a világbajnok francia válogatottat dirigálta, és Jean-Claude Suaudeau-val együtt, aki az első edzőm volt a Nantesban.

Mit vár az átigazolásoktól?

Erősítéseket. Sokat és minden posztra. A következő szezonbeli Juventus merőben más lesz az ideitől, de az alapfilozófia megmarad: a fiatalokkal dolgozunk. A saját fiataljainkkal.

Milyen értelemben?

Kell vennünk igazi világklasszist. Mondok egy nevet, aki biztosa nem érezik: Ronaldinho, akinél nem számítana a kor, sem a nemzetiség. Megvesszük és kész. Ha viszont középszintű játékost kellene vennünk, inkább a saját fiataljainkat tartanánk meg és velük dolgoznánk, aki jól ismeri a környezetet, kellőképpen motivált és tudja, mit jelent a Juventus mezét viselni. Mindig is úgy gondoltam, hogy egy csapat gerincét saját nemzetbeli játékosoknak kell alkotnia, tehát a Juventus legyen olasz csapat. Ez hasznos az országnak is: ha olaszokat vesznek Olaszországban, a pénz mindig nálunk mozog körbe.

Mennyire izgatják a csapatot az átigazolási pletykák?

Nagyon. Nézzétek meg a januárt, amikor az átigazolási piac nyitva volt, a csapat teljesítménye vissza is esett. Sajnos elkerülhetetlen, hiszen a Juve körüli mozgások mindig szenzációnak számítanak, rengeteg hírt írnak róluk. És ezzel párhuzamosan a vezetők is tárgyalnak. De addig, amíg a Serie A nem lesz bebiztosítva, jobb nem a piaccal foglalkozni, hanem a meccsekre koncentrálni. Főleg, hogy elkerüljük az idegeskedéseket. Úgy gondolom a csapat megértette, habár ha a Serie A még közelebb kerül, újra nehézzé válik majd ez a helyzet.

Milyen a viszonya a vezetőséggel?

Őszinte és egyenes kapcsolatot ápolunk, amilyennek lennie is kell. Soha nem éreztem magam egyedül, és teljesen szabad kezet kaptam.

Milyen különbségeket fedez fel az akkori vezetőséggel, amelyik játékos korában dolgozott?

Nem, nem fogunk párhuzamokat húzni. Feleslegesek. Inkább azt mondanám, hogy mindegy kik ülnek a vezetői székekben, a Juve mindig Juve marad, azzal a halhatatlan sikerszomjjal, amely garancia a szurkolóink számára.

A sikerekre visszatérve, milyennek marad meg majd ez a kaland a Serie B-ben?

Emberi szempontból egy hihetetlen élmény, majdnem, hogy őrült, nyár óta tart a sikersorozat. A sport szempontjából remélhetőleg hamar véget ér.

Ha jól fejeződik, az azt jelenti, hogy a bajnokság megnyerésével?

Ezt a sikert a többi kupa és a Scudettók mellé tenném majd be. Büszkének kell lenni rá.